Hana amióta az eszét tudja mindig is arra törekedett, hogy mindenben meglássa a jót és hálát is adjon annak ami megadatott neki. Az ember olykor hiszékeny, és az élet mást add meg neki. Nem képes belelátni a jövőbe ahogyan azt sem tudhatja előre, hogy mi fog történni másnap. Ahogyan azt sem gondolta, hogy egy nap valaki olyan fog az életébe belelépni, aki miatt az idő folyamán más emberré változtatta meg. Mindent másképp lát majd, gondol, és cselekszik. Megtanulja majd milyen ragaszkodni valakihez, aki számára szinte elérhetetlen. Egy olyasfajta álomba ringatja magát ami sosem válhat valóra. Feltételezés csupán hiszen az életünk folyamán bármi megtörténhet.
- Hana, holnap lesz Jun-seo születésnapja. Vettél már neki valamit? - Lépett oda a lány mellé boldogságtól viruló arccal szólalt meg egy bögre kávéval a kezében. Az iroda, ahol dolgozott nem volt mondható valami nagynak ugyan is egy kis válalkozásnál tengette mindennapjait a gép előtt görnyedve és papírmunkák hada várt rá mindig. A cég ahol dolgozik lelkes emberkéket vesznek magukhoz és támogatják munkáját amiben híres akar lenni vagy éppen ebből szeretne megélni. Szerette a munkáját, hiszen mindig is szerette nézni az alkotók munkáit és erős elhatározás lelkesíti, hogy menedzseljen egy embert. Minden lehetőséget megragad nem csoda hiszen elég ambiciózus személy. Most éppen szünete volt így a folyosón bámészkodhatott nyugalomban az ablakon keresztül természetesen eddig a percig. Seoa egy olyan kolléganője volt, akit nem igazán kedvelt a túlzott megjátszása miatt. Szinte aranyérmet nyerhetne a nő ahogyan képes emberek nyakára mászni és ott lógni, hogy aztán csapjon magának egy nagy lakomát miközben nem csak agyilag szívja le az energiáját ha nem a vérét is veszi. Jun-seo pedig a cég vezetője volt. A nagyfőnök akiért oda vannak az itteni nők. Hana ennek ellentétje volt hiszen nem csak hogy nem érdekelte a szerelem szele de egyszer sem kereste még. Fiatal nő tehát még ott van előtte az egész élet. Előbb a karrier, aztán jöhetnek csak az életének rendbe tétele. És persze rátesz egy lapáttal az is, hogy Jun-seo nem igazán volt az esete. Ám a férfi által más érzelmek törtek elő, ha megpillantotta Hanat. A lányt kirázza a hideg még csak annak tudata is így mindig mindent megtesz, hogy mindenáron elkerülje a férfi társaságát.
- Nem, de nincs időm holmi ajándékokra pazarolni az időmet. - Rántott vállat könnyedén majd abban a pillanatban kolléganője szúrós, már-már halálos tekintetét fürkészte.
- Nem lehetsz ilyen, hiszen a főnököd... - Már kezdődött is a beszólógatás hiszen újra kinyitotta volna a száját, hogy tovább folytassa de Hana beelőzte: - Mint mondtam, sajnos nem érek rá be vagyok táblázva. - Azzal kikerülte a kollégáját, hogy vissza térjen lassan a munkájához. Kissé szomorkás volt amiért a szünete nem úgy alakult, ahogyan azt ő szerette volna. Félreértés ne essék szereti a társaságot de tudta jól, hogy nem mindenki olyan ártatlan amilyennek megjátssza magát. Néhány órával később...
Be esteledett mire Hana végzett a munkájával. Éppen hazafele vette az irányt amikor el is merült a saját gondolataiban. Átgondolta a mai napot, hogy hogyan is viselkedett nem is olyan rég Seoaval és a többi kollégájával aki még feltette ugyan azt a kérdést az ajándékkal kapcsolatban. A belváros felé haladt majdnem ott lakik annak szívében így mindig igen forgalmas útja volt olykor. Este fele természetesen kevesebben vannak az utcán de reggel mindig is nehézkess a városban közlekedni. Egy váratlan pillanatban viszont Hana megtorpant.

A este hideg, hüvős éjszakája terítette el az égboltot és a hold adott fent némi fényt. Lágy szellő kapott bele Hana arcába de nem ez volt az oka annak amiért a lány hirtelen megtorpant. Lábai a földbe gyökereztek és a meglepetéstől szinte mozdulni sem tudott. Egy nagy villanás állította meg ám nem volt akármilyen. Először azt gondolta, hogy vihar közeledik és az ég kezd háborogni ahogyan szórja a villámait de nem erről volt szó. A villanás egy vaku volt amit a lány rögtön kiszúrt amint oldalra fordította a fejét hogy szemügyre vegye éppenséggel mi is történik körülötte. Először egy fényképezőgépet pillantott meg mivel a mellette álló férfi arcát még takarta a gép így sokat nem láthatott. Amint azt leemelte máris találkozott az idegen tekintetével amitől a lány még ennél is jobban megdermedt. Pillantása olyan üres volt számára még is mintha tele lenne dühvel. Főleg azután gondolta ezt amikor ő némi morgás közepette megszólalt.
- Nem látod, hogy itt éppen képet szeretnék csinálni? - Hana megszeppenve figyelte a férfi reakcióját amivel hirtelen nem tudott mit kezdeni. De úgy volt vele, hogy még is csak meg kell szólalnia.