- Evelyn! …Evelyn n�zz r�m k�rlek! - Sz�lalt meg �desany�m, remeg� hangon amiben benne volt a f�lelem, az agg�d�s, a b�nat, �s a gy�sz. �gy t�nt, mintha nem figyeln�k r� de t�k�letesen hallottam �t. Csup�n csak meredten b�multam az el�ttem lev� egykor� kisl�nyra, ki egy magas f�rfi kez�t fogta �s vele egy�tt minket b�multak. A l�ny tal�n egy-k�t centivel magasabb volt n�lam. Arc�t sz�ke tincsek - n�hol g�nd�r, ami nagyban hasonl�tott az eny�mhez, ak�rcsak sz�nben is - keresztezt�k, szemei arany sz�nben t�nd�k�lt amik vesz�lyesnek t�ntek. V�kony, t�r�keny testalkat, ak�r csak �n. Magabiztos, tekint�lyt k�vetel� tekintett ami n�lam nem volt meg. Hogy mi fogott meg benne?
M�g ennyi �v ut�n is, �n magam sem tudom a v�laszt. Ahogy azt sem, mi�rt hat�roztam el magam, hogy seg�tek neki.
- Evelyn! - Emelte fel a hangj�t. Csak ez ut�n tekintettem v�g�l any�mra, aki m�r idegesen vetette r�m sz�r�s pillant�s�t. Leguggolt hozz�m, remeg� kezeit v�llamra tette, �s egyenesen a szemembe n�zett.
- B�rmi is t�rt�nj�k vel�nk. - Kezdett bele, hogy azt�n szemembe log� k�sza tincset a f�lem m�g� tegye, ezzel megsim�tva arcomat. De a sz�l, hamar vissza kotorta, olykor eltakarva az arcomat. �rint�se olyan volt sz�momra, mintha ez az eg�sz meg sem t�rt�nt volna. Mintha ez a pokol… egy �lom lett volna csup�n.
- Mi mindig egy csal�d lesz�nk. Csak te, meg �n. Ez�rt fontos, hogy j�l viselkedj... ne feledd, hogy h�l�snak kell lenn�nk nekik ami�rt befogadtak. �k k�l�nlegesek. Ahogy te is. Nem hagyom, hogy bajod essen. - Homlokomhoz hajolt, majd egy cs�kot adott r�. Er�tlen volt, mint ha minden �let ereje ezek ut�n szerte foszlott volna. Tal�n a sok �rzelem hat�s�ra, kimer�lt. Nem feleltem semmit. Any�m, csak egy f�j� s�hajt�ssal �lelt mag�hoz. Tekintetem visszat�rt, az el�ttem l�v� l�nyra.
Az erd� m�ly�n�l, egy hatalmas kast�lyszer� h�z �llt.
K�r�l�tte, k�rbe vette a s�t�ts�g amely engem is az �vek sor�n mag�hoz �lelt. Hogy ez j�, vagy rossz lenne... azt mindenki d�ntse el maga. Sz�momra csup�n ez az eg�sz semleges volt. Az �jszaka gyermekei el�tt.
- Nos, akkor indulhatunk? - �rdes hang sz�lalt meg.
- Persze... term�szetesen. - �llt fel any�m, visszafordulva a magas f�rfi fel�. - Bocs�nat, nagyon csendes... de rem�lem hamar felold�dik. M�g ezek ut�n is. - Idegesen gy�rte kezei k�zt v�res ruh�ja anyag�t. Hangja ugyan olyan remeg� volt. Ide-oda kapva a tekintet�t, ami azt sugallta nagyon is nyugtalan�t� sz�m�ra az, amit tettem. Amir�l nem tehetek. �s ez �vekkel k�s�bb is kihatott.
- Id� kell neki, nem kell el sietni. Nos, akkor �dv�z�llek titeket a Collins birtokon. - Indultak meg a hatalmas h�z fel�. - Megmutatom �nnek a szob�j�t, illetve a kisl�ny szob�j�t majd... - A f�rfi szavai egyre jobban halkultak el, ahogy t�volodtak t�l�nk. Csak �n, �s az el�ttem �ll� l�ny maradtunk, a hatalmas kapu alatt amely ezt a birtokot k�rbe �lelte. Viszont maga a s�t�ts�get, szinte m�gnesk�nt vonzotta mag�hoz. De sosem �reztem azt az itt l�tem alatt, hogy ez zavart volna. Mi t�bb, mintha engem v�lasztott volna. El�g nevets�gesnek hangzik tudom.
Felt�madt a sz�l. Ami egyb�l belekapott arcomba, majd ruh�mat kedve szerint ringatta. �s akkor v�gre megsz�lalt. - Nem aj�nlom, hogy a k�zelembe gyere. - Jelentette ki len�z�en, megvetve engem majd minden tov�bbi n�lk�l megfordult �s elindult. Kiss� oldalra d�ntve fejemet n�ztem ut�na. Ahogy a sz�l belekap arc�ba, �s magabiztosan szinte m�r diadalmasan - mint aki m�r megnyerte a csat�t - l�pked a m�r kiter�lt v�r�s sz�nyegen. Tal�n akkor er�s�d�tt meg bennem az �rz�s, hogy nem akarom szemel�l t�veszteni, elker�lni. �gy hogy b�rmilyen is ideges�t� lehetettem a kezdetekt�l sz�m�ra, hozz� kellett szoknia hogy igen itt vagyok, �s figyelem minden l�p�s�t... tettj�t. K�s�bb m�r az �let��rt is k�zdenem kellett.
Nem tudom mi�rt. De azon a trag�di�ba fulladt napon, ut�na futottam. �ppen alig �rtem a k�zel�be amikor hirtelen megfordult, ekkor megtorpantam. Ism�t csak a farkasszem j�hetett sz�ba.
- Te azt�n nem �rtesz a sz�b�l, igaz? - Egyik szem�ld�k�t a magasba emelve szegezte r�m tekintet�t, majd szemforgatva ism�telten elindult a h�zba. �n is megindultam volna, de akkor �gy �reztem mintha a l�bam gy�keret n�vesztett volna a f�ldbe. Valamit �reztem akkor. Valami s�t�t aura lengett k�r�l. Szemem sark�b�l v�g�l megpillantottam egy igen csak magas f�rfit. Amint tekintet�nk �ssze�rt, a f�rfi elmosolyodott majd elt�nt az �jszak�ban. Hogy csak k�pzel�dtem volna, vagy sem azt nem tudn�m megmondani.
V�g�l elindultam ism�t, de meg�lltam egy pillanatra az akkor m�g sz�momra igen magas ajt� el�tt. R�snyire volt nyitva, �gy csak egyik kezemet helyeztem r�, a m�r nagyon r�gi, kopottas ajt�ra, �s csak f�lig a fejemet bujtattam �t. M�g akkori gyermeki �nemmel, fel sem fogtam hogy egy �j es�lyt kapok.
�vekkel k�s�bb...
- De h�t, nem mehetsz el! - Indultam meg ut�na, hogy karj�t elkaphassam el�rve ezzel azt, hogy szemt�l szembe �lljak vele. - Aaron egy�ltal�n belement, hogy csak �gy lel�pj? - Vontam fel egyik szem�ld�k�m, k�rd�en n�zve r�. - Mi van, ha bajod esik, �s nem lesz�nk ott hogy seg�ts�nk? - �gy �reztem felt�ve a sok k�rd�semet mind hi�ba... mind s�ket f�lekre tal�ltak.
- Aaronak, �s neked semmi k�z�t�k hozz�, mit teszek. Elmegyek, �s k�sz. Ezen sem te, sem � nem tud v�ltoztatni. - Kapta ki kez�t szor�t�somb�l. M�r ha lehetett volna ezt annak nevezni.
- De Amara ezt nem... - Kapott oda �llamhoz, hogy egy kicsit jobban mag�ra vonja figyelmemet. Amit meg kell hagyni, siker�lt is neki.
- Dr�ga Evelyn... lehet itt n�tt�l fel velem, de m�g mindig nem n�t be fejed l�gya. Ideje ezen v�ltoztatnod. - Azzal el is engedve �llamat, b�r�ndj�vel megindult a m�r r� v�r� aut�ba.
Nagy szemekkel pislogva n�ztem, ahogy kil�p az ajt�t�l Egy kis id� ut�n, ut�na futottam. De kezemet r� t�masztva az ajt�n�l nem mentem tov�bb. - Legal�bb azt mond meg hova m�sz... - Kiab�ltam ut�na.
- Sajn�lom, de nem tehetem. - Azzal besz�llt, �s elindult. L�baim magam alatt estek �ssze, de kezeimmel t�masztottam magam. B�mulva az aut�t, ahogy egyre csak t�volodik.
Rem�nykedtem h�tha vissza j�n... de nem �gy lett.

Nem sokkal k�s�bb, l�p�seket hallottam magam m�g�tt. J�l sejtettem, hogy ki az.
- Elment, �s m�g csak azt sem mondta, hogy hova. - Sz�laltam meg halkan, tov�bbra is magam el� n�zve.
- �n igyekeztem meg�ll�tani. - Pillantottam v�g�l az illet�re, aki nem m�s volt mint Aaron.
- Tudom. - S�hajtott fel. - �n sem tudtam meg�ll�tani. - Cs�v�lta meg fej�t. Fels�j�be kaptam, amit olyan er�sen markoltam meg, hogy m�g egy torn�d� sem tudta onnan elszak�tani.
- Mond el hov� tart? - N�ztem r� elsz�ntan. - K�rlek...
Egy kis ideig tal�n hezit�lt, de v�g�l csak ki mondta. - Egy m�sik v�rosba ment, �j �letet kezdeni.
- Egy m�sik v�rosba? - Pislogtam �rtetlen�l. Mire Aaron csak b�lintott. - M�g is hova?
- Fournemouth. - V�lasza, szinte k�sk�nt hatolt a h�tamba. Pontosan j�l tudtam, hogy abban a v�rosban mi is zajlik pontosan. Amara m�r nem egyszer mes�lt nekem arr�l a helyr�l. Karjaim, amik Aaron fels�j�t szorongatt�k elernyedtek, majd magam el� zuhantak ism�t. Majd az �tra pillantottam, amire m�r tudtam.
Amara nem j�n vissza.
- Holnap reggel, �n is �tnak indulok oda. - �jra r� pillantottam. Majd abban a pillanatban felpattantam �s k�rd�en vizslattam arc�t. Keresve az okokat r�.
- J�l tudod, Eden mennyire is fontos sz�momra. Ne agg�dj. Vigy�zzni fogok r�.
- De, ha te is elm�sz... �s �n csak t�tlen�l �cs�r�gjek itt? - Akadtam ki a v�g�re nem is kicsit.
- Sz�modra a legvesz�lyesebb az a hely. Elevenen felfalnak, vagy v�redet veszik. Jobb ha itt maradsz. - �sszesz�k�tett szemekkel n�zett r�m, amelyhez komoly elsz�nts�g p�rosult. Nem akartam ezt az eg�szet elhinni. Hi�ba is igyekeztem tal�lni a szavakat, rem�nytelen�l s�t�ttem le szemem... p�r apr� k�nnycsepp g�rd�lt le arcomon. Majd Aaron is �tnak indult. Azon az �ton, amerre nekem is tartanom kellene.
Csak ekkor tudtam meg igaz�n, mennyire gyenge vagyok.
A sz�l, enyh�n kapott bele arcomba, m�g nem az feler�s�d�tt �s a hajamat kedve szerint t�ncoltatta a leveg�ben. Aaron ut�n pillantottam. Kellett p�r perc, am�g �ssze szedem magam. Kezeim �k�lbe szorultak.
Bez�rtam magam ut�n, ennek az �reg �p�letnek bej�rati ajtaj�t. Hogy elindulhassak Aaron ut�n.

Amara Eden Collins - � m�g gyermekk�nt is, egy igen hat�rozott jellem volt ami m�r akkor megfogott mikor el�sz�r tal�lkoztam vele. M�g ha nem is akarta, mellette voltam. Tal�n most m�r ha nem lenn�k ott, biztosan felt�nne, hogy valami hi�nyzik. Befogadott, engem �s az �desany�mat, �gy nem is lehetek el�gg� h�l�s neki. Hiszen t�rt�nhetett volna ez m�sk�ppen. M�g is csak �gy �ltem le �letem egy r�sz�t, hogy ember voltam. De most, h�la annak a titokzatos f�rfinak v�mp�rk�nt k�s�rhetem v�gig �tj�n, �s seg�tenem abban. Igen... a b�rgyilkosa vagyok. Egy olyan l�ny, ki t�r�kenynek t�nhet de m�ra m�r igazi fenevadk�nt leli �ldozatait. �s egy csepp b�ntadata sincs.

Joanna Roux - Nem is kicsit lepett meg a dolog, amikor � maga keresett fel engem, hogy seg�tsek sz�m�ra �ldozatokat lelni. Mi�rt is mondan�k nemet? Ha b�r m�g nem tal�lkoztam minden fajjal Fournemouthban, f�leg arra nem is gondoltam hogy egy nemes d�mon keress fel. De �tletein k�v�l - amik nagyon is tetszettek - l�ttam m�s lehet�s�geket is. �gy h�t nem is volt k�rd�s, hogy belev�gjak-e. Hogy r�szt vehessek a j�t�kaiban, ahol �n lehetek a hal�loszt�. B�r nem sok mindent tudok r�la, a faj�n �s nev�n k�v�l de rem�lem ez id�vel a k�z�s munk�nk sor�n ez v�ltozni fog. Tal�n plusz pont az, hogy szinte csak f�rfiakat akar eltenni l�b al�l. Belesz�l�som pedig nincs, hogy �ppen mit akar tenni.

Aaron Watcher - Ahogy Amara is, �gy � is bel�pett az �letembe azon a bizonyos napon. Tal�n egy kicsit �gy tekintek r�, mintha az ap�m lenne noha ez csak egy �lom amibe beleringattam magam. De �rthet�. Szinte apa n�lk�l n�ttem fel, �s � volt az egyetlen f�rfi aki jelen volt. Nem igen vett r�szt nevel�semben, hiszen ott volt az �desany�m aki azt a szerepet bet�lt�tte. De miut�n v�mp�r l�tem ut�n a seg�ts�gemre sietett, majd kik�pzett engem, seg�tett k�pess�geimben �gy tal�n a kapcsolatunk jobbra fordult. F� feladat�nak �rzi, hogy Amara biztons�gban legyen �gy az �n feladatom az, hogy ebben seg�thessem.

Pandora - Tal�n az egyetlen n�, akit nem igaz�n kedvelek. F�leg azok ut�n, hogy Amara ellen fordult a h�ta m�g�tt. Hogy kihaszn�lta volna-e vagy sem azt nem tudom, de jobb a leveg� ha � nincs a k�zel�nkbe. Sok�ig volt Amara hitvese, ez�rt sajnos gyakran l�ttam.
�gy hazudn�k, ha azt mondan�m �r�l�k hogy v�ge. Az�ta van egy m�sik kapcsolata, aki szerencs�re f�rfi b�r m�g nem volt alkalmam megismerni. Ha besz�lt�nk is, a flegmas�gunk k�v�l m�s nem igen t�rt�nt, �gy a mi sz�lunk el�g semleges.

A titokzatos f�rfi, ki eg�sz �letem sor�n jelen volt?!  - Nem eml�kszek r� pontosan, mikor l�thattam �t legel�sz�r. Ismer�s sz�momra... az arca, a tekintete. Valamit �rzek, ha a k�zelemben van. Ha b�r elakart kapni, egy cseppet sem f�lek t�le. Akarn�m �t? Vonz�dok hozz�? Ki � val�j�ban? �s mit akar t�lem?
Sajnos a rengeteg k�rd�s m�g�tt, erre nem volt alkalmam hogy megtudjam. Ami�ta Aaron a nyomomba �rt, az�ta nem l�ttam. El telt p�r �v, az�ta pedig megv�ltoztam. De sokszor gondolok arra, ha �jra tal�lkozn�k vele... m�g is mi t�rt�nne? Annyi biztos, hogy ami�ta �tv�ltoztatott, valami bennem is megv�ltozott.

1806 - A v�rbe fulladt �jszaka.
Az el�z� r�szek tartalm�b�l...
Ebben az apr� helys�gben, - ami n�lam a megnyugv�st hozta, kiz�rva magamt�l a k�lvil�got - b�multam kifel� az el�ttem �ll� t�jra, az ablakomon �lve. Nagy volt a csend. Semmi m�st nem hallottam, csak is a t�r�tt, �s kopott r�gi �ra kattan�s�t, ami bezengte az eg�sz szob�t. Karjaim k�zt szorongattam Jessabellt - ami egy pl�ss nyuszi volt - a kedvenc j�t�komat. Eml�kszem, j�tszott p�r gyerek a h�zunk el�tt �s �ket figyelve gondolkoztam el, vajon milyen lehet szabadon j�tszani m�sokkal. Nem voltam az a gyermek, aki v�gyik a t�rsas�gra ak�rmennyire is lehetetlen. M�g nappal volt, �s akkor az �g m�g is �gy n�zett ki, mintha v�rben f�rd�tt volna. Pedig m�g csak a lemen� nap verte r�nk utols� sugarait. Miatta lett az �gbolt narancs-v�r�ses sz�n�. Abban az id�ben, az emberis�g m�g csak pelenk�ban j�rt. H�v�k, szekt�k, �s persze  boszork�ny "vad�szokb�l" �llt az akkori v�ros. Akire �gy v�lt�k boszork�ny fatyja, azt �gve el�gett�k. Hogy l�ttam-e m�r ilyet? Igen. B�r akkor m�g kicsi voltam, nem igaz�n fogtam fel mi t�rt�nik. De akkor, azt az �jjelt... m�g �lek nem felejtem el.
Tudni kell, �desap�m is egy volt azok az emberek k�z�l, aki kereste a boszork�nyokat.
" Tele van a v�ros, ezekkel a besti�kkal. Az �sszeset el kell �getni! Hogy Isten megaj�nd�kozzon minket, tisztogat�sunk �r�n."  Mondogatta mindig. Innen is m�r levehet�, hogy a csal�dom nagyon is vall�sosak voltak. �s mindig is igyekeztek, engem is �gy nevelni. De gyermekk�nt jobban �rdekelt a j�t�k, mint az hogy sz�leimnek felelhessek meg. Hiszen gyerekk�nt ez term�szetes. Viszont �desap�m nem �gy gondolta. � �gy gondolta, egy vagyok a boszork�nyok k�z�l.
Az �gboltot n�zve, ahogy egyre s�t�tedik be, olyan hirtelen is lett csend. A t�bbi gyerek, akik az el�bb m�g j�tszottak m�r haza mentek. Lesz�lltam az ablakomb�l, majd �jra kezembe vettem Jessabellt. Nem tudtam mit csin�lhatn�k, �gy akkor elindultam megkeresni �desany�mat. �gy visszagondolva, erre a napra furcsa volt, hogy a h�z szinte �resen �llt. M�s gyermek m�r k�ts�gbe esett volna, �n m�g sem f�ltem.
- Anya!...Apa! - Kiab�ltam, de az �ra kattog�s�n k�v�l m�st nem hallottam. El telt tal�n p�r m�sodperc, de k�s�bb suttog�sokat hallottam. - Anya? - Sz�laltam meg, hirtelen megfordulva. De nem l�ttam a s�t�ts�gen k�v�l semmit. - Anya... �hes vagyok. - Sz�laltam meg ism�t, de hirtelen egy alak ker�lt el�m. Term�szetesen megijedtem, �s ennek k�vetkezm�ny�ben h�tr�ltam p�r l�p�st. M�g nem neki �tk�ztem a falnak. Szorosan magamhoz �leltem Jessabellt. K�s�bb, t�k�letesen ki tudtam venni azokat a suttog�sokat.
- Boszork�ny... boszork�ny... meg kell halnod... - Emelt fel valamit a kez�ben, mik�zben megindult fel�m tov�bb suttogva. De felismertem hangj�t. - Apa? Mit csin�lsz? - Sz�ltam hozz�, de � csak suttogott tov�bb.
- Boszork�ny... boszork�.. - �llt meg hirtelen, �s tal�n m�g azt is ki tudtam venni, mintha r�ngatozott volna. Ha m�s nem is, de a feje biztosan. - A pokolban fogsz el�gni! - Ord�totta torka szakadt�b�l, mik�zben a k�st bel�m akarta sz�rni. Hogy akkor l�teztek volna �rangyalok vagy sem, vagy csak a reflexemnek k�sz�nhet� de hirtelen lebuktam, �s �tb�jtam ap�m l�bai k�z�tt. A k�s, �gy a falnak csap�dott be. Annyi id�t hagyva, hogy gyorsan fel�lljak �s elmek�lhessek. Jessabell a f�ldre landolt, de annyi id�m nem volt hogy magamhoz vegyem.
Amikor siker�lt fel�llnom, abban a pillanatba a f�ldre landoltam. Ap�m megragadta a l�bam, amint a k�st kir�ntotta a falb�l. Egy apr� sik�t�s hagyta el a sz�mat, mik�zben igyekeztem valamiben megkapaszkodni. Ez egy mellet�nk l�v� asztal l�ba volt. Viszont ahogy r�ntott mag�hoz, velem egy�tt az asztalt is felbor�totta.
M�g is, mit tehetne egy t�r�keny gyermek, egy sz�rnyeteg karmai k�zt?
- Most meghalsz! - Emelte fel ism�t k�s�t, hogy ism�t t�madjon. �n m�r �ppen feladni k�sz�ltem, szememet er�sen becsukva v�rtam a v�g�t. De akkor, hirtelen ap�m felki�ltott. Erre felfigyelve, a karja amiben a k�st fogta l�ngolni kezdett. Az asztalon, egy olajl�mpa adott egy kis f�nyt de az is m�r �ppenhogy kezdett kialudni. De ahogy ap�m karj�ra esett, az elt�rt �s a benne l�v� olaj a f�ldre �s a karj�ra �ml�tt. �gy a k�st leejtette. Kapva al alkalmon, felakartam venni a k�st, de � ezt kisz�rta �gy r�gt�n cselekedni akart. De t�l k�s� volt.
Ahogy � leter�tett a f�ldre, azzal a lend�lettel �reztem ahogy teste hirtelen r�m zuhan. Majd valami forr� csordul le kezemre. Mire �szbe kaphattam volna, m�r ap�m halott szemeivel tal�lkoztam. T�k�letesen l�ttam tekintet�t. Hiszen a t�z, ami az olajl�mp�b�l sz�rmazott, megvil�g�totta arc�t. K�nnyeim lassan csordultak le arcomon, de csak n�m�n n�ztem azt az embert ki egyike volt annak aki �letet adott nekem. A t�z lassan k�rbe vett minket. Olyan volt, mintha az a t�z v�deni akart... m�g is lassan felem�sztette az otthonunkat.
Nagy nehezen ugyan, de siker�lt kim�sznom ap�m �lettelen teste al�l de csak p�r m�tert k�szva el t�le visszatekintettem r�. M�g mindig nem mozdult meg. A l�ng pedig, ahogy a h�zat is lassan �t is mag�val vitte.
Nem hallottam m�st, csak a t�z hangj�t. Mozdulatlnul �ltem ugyan �gy ap�m el�tt. A l�ngok m�r egyre k�zeledtek, de �n m�g sem menekek�ltem el. Any�m k�ts�gbeesetten, agg�dva t�rt be a h�zba �s amit l�tott k�nnyek k�zt, ord�tva futott oda hozz�m hogy kezemet megragadva kimenek�tsen a l�ngok k�z�l.
A k�vetkez� amire eml�kszek, hogy az erd�be menek�lt�nk. Csak futottunk, �s futottunk... am�g meg nem �ll�tottak minket. Akkor toppant�l be az �letembe... Amara.
Fournemouth v�ros�ban...
Ha b�r Aaron nyom�t elvesztettem, valamilyen okn�l fogva m�g is siker�lt megtal�lnom ezt a bizonyos v�rost. Olyan volt, mintha valaki megs�gta volna, hogy merre kell menjek. Nem tudom mennyi id�be telhetett, de az m�r tiszt�n vil�gos volt a sz�momra hogy m�r k�s� �jszaka van.
Amikor m�r a v�ros el� �rtem, m�g ann�l is nagyobb s�t�ts�g �lelte k�rbe. Az �sv�ny, ahol �lltam nem vett m�s k�rbe, csak is a m�r magasra n�t f�. Egy pillanatra meg�lltam, hagyva hogy a sz�l egy kicsit fel�bresszen. Hiszen nem tudtam elhinni, hogy meg�rkeztem. M�g �gy is hatalmasnak t�nt ez a hely.
De valami nem stimmelt. Valami rossz �rz�s fogott el, volt valami... gonosz.
K�s�bb halk neszt hallottam meg, el�sz�r oldalr�l, majd v�g�l m�g�ttem. Nem is volt k�rd�s, hogy felfigyeltem r� �s k�rbe is n�ztem magam k�r�l, nem-e l�tok itt m�g valakit rajtam k�v�l. De ugyan akkor, k�s�bb arra is gondoltam hogy csak a f�radts�g j�tszadozik velem �s ez nem m�s mint k�pzelg�s. Nem akartam sok�ig v�rni, hogy t�rt�nni fog-e valami, �gy hogy er�t vettem l�baimon �s elindultam.
�gy �reztem, hogy teljesen egyed�l vagyok ugyan is az utc�kon egy csepp l�lek sem volt. �s ha volt is, nem igaz�n akartam vel�k sz�ba ker�lni. Mindv�gig Aaron szavai csengtek a f�lemben, miel�tt m�g elment volna.
" Felfalnak, vagy v�redet veszik. "
Ez�rt jobbnak l�ttam, ha �tbaigaz�t�s n�lk�l tal�lom meg vagy Aaront, vagy Amar�t.
Egy sarkon befordulva, v�letlen�l egy zs�kutc�ba ker�ltem. Meg�llva a nagy t�glafal el�tt, halkan s�hajtottam fel, hogy most igen... vissza kell fordulnom. De nem telt el sok id�be, ism�t neszt hallottam meg magam m�g�tt.
M�g sem k�pzelg�s lett volna? Valaki k�vet engem?
H�traford�tva fejemet, senki nem l�ttam. Majd �jabb neszt hallva h�tr�lni kezdtem ugyan is az el�ttem ment el valaki. Neki �tk�zben valakinek, vagy valaminek. Nem sokkal ez el�tt biztos voltam benne, hogy m�g�ttem nem volt fal. �gy hamar r�j�ttem, hogy valaki m�g is csak k�vetett. F�leg, hogy ez a valaki h�t�lr�l egyik kez�vel lefogott, m�g a m�sikkal sz�mat fogta be. Hogy egy hangot se adjak ki.
- V�gre, az eny�m vagy! - Azzal a nyakamba harapott, amire felsik�tottam volna de h�la neki, ez �t ment egy igen f�j� h�mm�g�sbe. Fogalmam sem volt arr�l, hogy mit tegyek. De nem is kellett gondolkozni ezen. Ugyan is p�r m�sodperc eltelt�vel, a fazon csak �gy k�mforr� v�lt. A f�ldre zuhantam, egyik kezemmel t�masztva magamat, m�g a m�sikkal a nyakamhoz kaptam oda. Hogy megijedtem volna? Vagy f�ltem volna? Nem tudn�k r� v�laszolni. �s �szint�n... ink�bb azon voltam hogy leveg��rt kapkodjak.
M�g is... mi volt ez?
Nagy nehezen ugyan, de siker�lt v�g�l fel�llnom. V�gig kapaszkodva, a j�ghideg faln�l tudtam eljutni a sarokig ahol v�g�l k�rben�ztem. De annak az alaknak sehol sem vol nyoma. Annyi bizonyos volt bennem, hogy v�mp�r volt. Mi van, ha csak viccb�l harapott meg? �s hogy �rtette, hogy az �v� vagyok?
K�rd�sek fogalmaz�dtak meg bennem, de a v�lasz m�g v�rhatott mag�ra.
Hirtelen, egy has�t� f�jdalmat �reztem a mellkasomban, amire oda kapva kezemet er�sen felszisszentem. Amint enyh�ltek a f�jdalmak, ism�t feler�s�d�tt. Egy l�p�st sem tudtam tenni, �s ism�t a f�ldre zuhantam. Leveg� ut�n kapkodva, v�g�l el�jultam. Fogalmam sem volt arr�l, hogy most meghaltam-e vagy csak �lom csup�n, de mintha valaki felemelt volna. �reztem a szell�t, �s olykor egy m�ly hangot. Majd minden els�t�t�lt.

***

Testem hirtelen emelkedett fel, amint ism�t leveg�h�z jutottam. Szemeim hirtelen ny�ltak ki, majd hirtelen valami ellen�llhatatlan szomj�s�g ker�tett hatalm�ba. Amit l�ttam magam el�tt, az a h�feh�r plafon volt. Fogalmam sem volt arr�l, hogy mi t�rt�nik, sem azt hogy hol vagyok. �s igaz�b�l azt hittem, hogy m�g mindig egy megmagyar�zhatatlan �lomban vagyok. Hirtelen fel�ltem, de abban a pillanatban sz�d�lni kezdtem. Hom�lyosan l�ttam m�g ugyan, de ki tudtam venni hogy egy szob�ban vagyok. Hallottam valami furcsa hangot, mintha valami v�zes�sn�l lettem volna. Majd egy cs�b�t� illatott, �reztem amire felkapva a fejemet kerestem a forr�st. Bele telt kis id�be, de lassan visszat�rt a l�t�som is. �s amit l�ttam...
Egy f�rfi, akinek kez�b�l csugott le a v�re, k�nyelmesen �lve az egyik fotelben.
- Mire v�rsz m�g? - Gonosz mosolya, ellen�llhatatlan vigyorr� v�lt, ahogy tekintet�t az eny�mbe f�rta. Nem tehettem r�la, szinte az �szt�neim vez�reltek �gy pillanatok alatt el� teremtem �l�be ker�lve, megfogva v�rben usz� kez�t nyelvemmel meg�zlelve azt pillantottam fel r�. Majd hirtelen felt�p�szkodva v�llaira, kibukkan� fogaimat az � nyak�ba f�rtam. Halk s�hajjal reag�lta le cselekedetemet s�t, m�g jobban mag�hoz is vont.
Ahogy ittam v�r�t, egyre jobban lankadt szomj�s�gom, ugyan akkor v�gre �szhez t�rtem... tulajdonk�ppen mi is lettem. Mi v�lt bel�lem. Elv�ltam t�le, majd ijedtemben �lltam fel, �s menek�ltem volna el... b�rhova de � megragadta karomat, �s visszah�zott az �l�be. Lefogott, �s pont �gy mint aki a sik�torban is tette.
- Mit gondolsz, hova m�sz? Sz�pen itt maradsz, �s teszed amit mondok vil�gos? - Morogta r�m. A hangja is ismer�sen csengett a f�lemben. � volt az, aki �tv�ltoztatott.
�gy �reztem, hogy valami�rt ismer�snek t�nik nekem. Mintha l�ttam volna m�r valahonnan. A m�ltamb�l ritk�n felejtek el dolgokat, de � m�g sem jut az eszembe. De ami m�g enn�l jobban megijeszt az-az, hogy nem f�ltem t�le. S�t mi t�bb, mintha azt akarn�m, hogy a k�zelemben legyen. Mintha, � lenne az a s�t�t aura, amit mindig is �reztem magam k�r�l. Az is lehet, hogy csak k�pzelgek, �s ez az eg�sz csak k�pzelg�s, egy �lom. Sajnos viszont r� kell j�nn�m, hogy ez nem �gy van. Ez az eg�sz nem �lom. Ak�rhogyan igyekeztem �tgondolni kusza gondolataimat, ez a val�s�g. Val�ban v�mp�r lettem.

Mellkas�ra tettem kezeim, hogy el l�khessem magam t�le. �s amint ez siker�lt, azzal a lend�lettel a f�ldre zuhantam, �gy tal�lkozva ism�t a h�feh�r plafonnal. Nem volt el�g er�m ahhoz, hogy feltudjak �llni. Hi�ba csillap�totta ez az ak�rki, az �hs�gemet... gyenge voltam, �s ezt az alkalmat � remek�l kihaszn�lta.
�s hogy hogyan? Mire �szbe haphattam volna, f�l�m kerekedett amire �n hirtelen h�tr�lni kezdtem, de sajnos a fal ism�t ellenem volt �s neki �tk�ztem. � pedig egyre jobban k�zeledett, hajolt oda arcomhoz. Nem tehettem m�st, mint hogy ki �lltam tekintet�t. Orrunk �ppen hogy �ssze�rt, egym�ssal n�zt�nk farkas szemet.
Egyik kez�vel, v�gigsim�tott arcomon, majd hirtelen �llamn�l fogva h�zott m�gjobban mag�hoz.
- Nem is sejtheted, mi�ta v�rtam ezt a napot Evelyn. - Szinte m�r cs�b�t� mosolya ism�t megjelent arc�n.
- Ki vagy te? - Sz�rtem ki fogaim, k�z�l. Amire hangos nevet�sbe kezdett.
- Semmit sem v�ltozt�l. Ugyan az a gyermek n�z r�m, mint akit akkor azon a bizonyos napon megismertem. Ennek �r�l�k. - Ajkaiba nyalt, ahogy v�gig f�rk�szett tekintet�vel. Hallgatva mondat�t viszont megijedtem, oly annyira - tal�n az �szt�n�k miatt - hogy r� f�jtam. M�g engem is meglepett ez a cselekedett, de � csak kuncogott rajtam, m�g gonosz mosoly�val nem eresztette el tekintetem. Majd elengedett, �s fel�llt.
- K�t v�laszt�sod van. �letben maradsz, vagy meghalsz. - Igazgatta meg mag�t, hogy azt�n kez�r�l lenyalja saj�t v�r�t. Ami m�r persze az�ta teljesen meggy�gy�lt.
Ennek l�tt�n, elpillantottam... tal�n zavarban lenn�k?
- Kil�phetsz azon az ajt�n, de sz�molnod kell vele hogy v�rszipolly� v�lhatsz, eg�szen mindaddig am�g egy vad�sz sz�t nem loccsant, vagy egy pokolkutya szaggat darabokra. - Vonta meg er�s, sz�les v�llait.
- M�g is mit... - Sz�laltam volna meg, de � k�zbev�gott.
- De ha itt maradsz, egy hossz�, �j �let v�r r�d. �j lappal indulhatsz. Ha azt teszed, amit mondok. Ha viszont, ellenszeg�lsz, er�szakhoz kell hogy folyamodjak. Azt pedig jobb, ha nem l�tod. - Szinte m�r �rd�gi f�lig �r� mosolyra v�ltott, ahogy ajkait ism�t v�gig sz�nta nyelv�vel.
�sszer�ncolva szem�ld�k�m, tekintettem fel r� enyh�n leveg��rt kapkodva. Nem tudn�m, azt az �rz�st megfogalmazni, amit akkor abban a pillanatban �reztem. Nem tudtam eld�nteni, hogy ez a mostani helyzet j� vagy rossz. Egy csepp f�lelem sem volt bennem, m�g is jobbnak l�ttam ha valahogy kimenek�l�k innen. R�pillantottam az ajt�ra, majd vissza a f�rfira. Am�g �t figyeltem, belekapaszkodva a falba ami eddig ellens�gemm� v�lt felt�p�szkodtam amennyire tudtam.
- T�vedsz, ha azt hiszed ennyivel a markodban tarthatsz. - Pillant�som fel�, tal�n �gy hathatott mintha egy gyilkossal szemben �llna. �s tulajdonk�ppen az is vagyok. M�g ha az �nv�delem volt, ami megt�rt�nt.
Hirtelen felindul�sb�l, az ajt� fel� rohantam - m�r amennyire tudtam, hiszen egyszer-k�tszer majdnem �ssze roggyantam a f�ldre - de � ism�t megel�z�tt, �s mire kinyitottam az ajt�t becsapta el�ttem, majd megford�tva engem, az ajt�nak szor�tott. Halk szisszen�s t�rt ki bel�lem. Kez�vel az ajt�ba csapott, hogy m�g es�lyem se legyen kimenek�lni el�le. Ahogy k�zelebb hajolt, �gy ford�tottam el a fejemet, hogy m�g v�letlen�l se n�zzek a szemeibe. Hiszen az a tekintett...
- Te ostoba, nem fogod fel? Ha kil�psz azon az ajt�n, meghalsz. Nincs sz�modra senki, aki seg�thet rajtad. - Morogta �ra alatt, mialatt folyamatosan arcomat n�zte, hogyan reag�lok. Ekkor m�r m�rgesen tekintettem r�.
- T�vedsz! �n... - Egy kis sz�net ut�n, fejemet cs�v�lva folytattam tov�bb. - �n nem vagyok egyed�l! - Emeltem fel r� a hangom. Am�g ezzel a mondattal volt elfoglalva, kezem az ajt� kilincs�re t�vedt, �s csak rem�lhettem, hogy ez az ajt� kifel� ny�lik. �s szerencs�re, kifel� ny�lt �gy szinte �gy estem ki az ajt�n, le a f�ldre. De nem volt sok id�m arra, hogy �szhez t�rjek. Becsaptam az ajt�t a l�bammal, kis id�t nyerve �gy azzal, hogy kimenek�ljek az �p�letb�l. Felt�p�szkodva a f�ldr�l, fut�snak eredtem.
Tudtam, hogy ut�nam fog eredni. P�r m�sodperccel k�s�bb �gy is t�rt�nt. Szinte azonnal �gy csapta ki az ajt�t, hogy az majdnem leszakadt a hely�r�l.
- Csak is a kezem �ltal vagy biztons�gban. Csak is �n seg�thetek rajtad! - Ord�totta fel�m.
- Senki sem k�rt arra, hogy sz�rnyeteget csin�lj bel�lem. - V�ltottam �n is ugyan olyan hangnembe mik�zben h�tr�lni kezdtem, ha fut�snak ered ne �rjen meglepet�sk�nt.
- Sz�rnyeteget?! Evelyn... - S�t�lt fel�m. Ny�lt mellkas�hoz oda, ahol m�r �lettelen sz�ve pihent.
- Sz�momra te t�bb vagy, egy sz�rnyetegn�l. Te ann�l t�bb vagy nekem. Sz�val ez igen s�rt� r�szedr�l. - Cs�v�lta meg fej�t, mik�zben orrnyerg�re helyezte �jjait a most elhangzott mondatokra.
Ism�t fut�snak eredtem, �s fogalmam sem volt hogyan de siker�lt kijutnom onnan. Nem telt bele egy percbe se m�r meg is jelent az utc�n, hogy �ld�z�be vegyen.
Fogalmam sem volt, hogy merre menjek csak futottam tov�bb. �jszaka szinte lehetetlen b�rkit�l is seg�ts�get k�rni, alligha lehet... hiszen ez Fournemouth. Nem tudhatod, ki van ellened, �s melletted.
Menek�l�sem k�zben, hirtelen sz�rnycsapkos�dok k�zepette egy alak �llt be el�m, majd abban a pillanatban lefogott amint neki �tk�ztem.
- Nem voltam el�g vil�gos, hogy maradj a... - De hangja elakadt. Ismer�s volt. Felismertem. Felpillantottam az illet�re, aki nem m�s volt mint Aaron. �sszesz�k�tett szemekkel pillantott le r�m. Egyenesen szemeimbe, amik tal�n egy pillanatra v�rv�r�s sz�nben pomp�ztak. - Aaron! - Ugrottam nyak�ba, hiszen meg�r�ltem hogy l�tom. De annak � nem �r�lt, hogy miv� v�ltam. Hiszen tudta, m�r az els� pillanatt�l fogva.

P�r �vvel k�s�bb...
- Sz�val, ezt k�red t�lem cser�be? Mi�rt...? - Pillantottam ki kapucnimon kereszt�l, szemem sark�lb�l a mellettem �ll� bukott angyalra, ki v�gig seg�tette, k�s�rte �letemet. �s neki k�sz�nhet�en v�lhattam azz�, aki most vagyok. Vissza lepillantva, az �p�let tetej�r�l az eml�tett szem�lyre.
- Komolyan el kell magyar�znom? - S�hajtott fel.
- Csup�n csak nem �rtem. Er�sebb vagy n�lunk, m�g is engem k�rsz fel erre. �n ehhez semmi vagyok. - Fontam �ssze karjaimat.
- M�r nem is akarsz mellette lenni? - Tekintett r�m.
- Err�l sz� sincs! - Mordultam fel. - De mi van, ha nem l�t sz�vesen...
Aaron neki t�maszkodott az egyik tet�n l�v� ker�t�snek.
- Egy cseppet sem v�ltozott, ha azon agg�dsz.
- De kicsik�nt se volt oda �rtem.
- Hidd el, ha felhaszn�lhat c�ljaira m�g ann�l t�bbet is fogsz �rni neki. R�ad�sul... - Tette kez�t v�llamra. - M�g is csak egy�tt n�ttetek fel.
Mondatait hallva, kis bizonytalans�ggal visszapillantottam r�. - Ne agg�dj... J�l tudom, hogy fontosabb � neked. M�r r�ges-r�gen elfogadtam a sorsom. - Pillant�som komolly� v�ltozott. Hiszen k�vetem any�m p�ld�j�t. Nekem Amara mellett kell lennem. �s v�denem azokt�l, kik az �let�re akarnak t�rni.
- Itt leszek. - N�zett ut�nam, ahogy odas�t�ltam a tet� sz�l�hez, megfordultam Aaron fel�. Csak p�r centi v�lasztott el, hogy ne essek le. Apr� mosoly k�szott arcomra. - Azt melegen aj�nlom is. - D�nt�ttem magam h�tra, hogy �tadjam magam a gravit�ci�nak... a zuhan�snak.
Behunytam szememet, hogy egy kicsit ki rekesszem a vil�got k�r�l�ttem. Majd kinyitva szememet, haszn�lva a gyorsas�gi k�pess�gemet talppal �rtem f�ldet, ennek hat�s�ra pedig a beton kiss� megrepedt. Pontosan Amara m�g� �rtem f�ldet, ahonnan fel is �lltam, lev�ve k�zben a kapucnit magamr�l.