A munkahelyemen �ltem egy asztaln�l a sok k�z�l. Arcomon lehetet l�tni, ahogyan gondolkod�ba estem m�g a j�rk�l� embereket figyeltem az ablakn�l akik elhaladnak a k�v�z� el�tt. Kint esett az es� munka v�ge volt, �gy megv�rtuk am�g kicsit el�ll. Elmerengtem a gondolataimban de csak n�h�ny percre ugyan is dr�ga koll�gan�m megsz�lalt aki a telefonj�ba volt belemer�lve eddig.
- Min gondolkozol ennyire? - Sz�lalt meg Diana aki l�that�an �rdekelte min t�r�m a fejem ennyire. Nagy s�haj t�rt ki bel�lem. R�borultam az asztalra, fejemet pedig karjaimra hajtottam b�mulva kifele tov�bbra is az ablakn�l.
- M�g �n magam sem tudom, hogy mi a bajom. - Motyogtam halkan. Diana csak �rtetlen�l pislogott r�m.
- Ennyire nagy a baj?
- Nem-nem. - R�ztam meg a fejemet hevesen miut�n m�r felegyenesedtem �s h�trad�lve fels�hajtva folytattam.
- Vagyis Cameronn�l j�r az eszem �s h�t, nem tudom mik�nt adhatn�m tudt�ra azt, hogy mennyire szeretem. - Ideges�tett a dolog hiszen csak egy egyszer� rajong�nak tud be. Pedig annyi jelet k�ldtem m�r sz�m�ra de � m�g csak �szre sem vette. Igaz, konkr�tan nem vallottam be az �rz�seimet hiszen ahhoz t�nyleg az kellene, hogy kettesben lehessek vele. Amit l�ssuk be el�g neh�z. R�ad�sul nem k�nny� egy h�res szem�lyhez k�zelebb jutni. Vagy a rajong�k t�madj�k le, vagy pedig a hozz�tartoz�i, bar�tai. 
- Tal�n h�vd el valahova, ahol kettesben lehettek. - Pr�b�lt a l�ny seg�teni hiszen l�tta rajtam, hogy mennyire megvisel az a t�ny, hogy szinte �szre sem vesznek. K�nomban m�r az is megfordult a fejemben, hogy mi van ha a saj�t nem�hez vonz�dik? De ezt az �tletet hamar elvetettem hiszen kiz�rt, hogy ez igaz is legyen. Diana mondat�ra �m sunnyog� vigyorral tekintettem, majd halkan megjegyeztem.
- Na �s a dr�ga f�n�k�nknek mikor fogod elmondani, hogy m�g mindig szereted? - Vetettem fel a k�rd�st halkan hiszen tiszt�ban voltam azzal, hogy Nobu tiszt�n hallja m�g �gy is. Neh�z is lenne egy remek hall�s ellen b�rmit is tenni. Diana arca most jobban hasonl�tott egy gy�ny�r� sz�p piros alm�ra, mint saj�t �nmag�ra. Egyb�l el is kezdett magyar�zkodni, de a mosoly m�g ekkor sem t�rt le  arcomr�l.
- Ne m�r tudod j�l, hogy itt van. R�ad�sul �n... - Folytatta volna tov�bb de �n ebben megakad�lyoztam azzal, hogy k�zbesz�ltam. Tiszt�ban voltam kettej�k egykori kapcsolat�n mert h�t nem egyszer t�nt m�r fel nekem ami�ta itt dolgozok, hogy mennyire is oda vannak egym�s�rt. �s k�s�bb a l�ny be is avatott engem.
- Dia, most fejezd be a magyar�zkod�st. L�tszik rajtatok, hogy szeretitek egym�st. S�t, az arcotokra van �rva. Egyik�t�k sem l�pett t�l a m�sikon. �s ezzel nincsen semmi baj. - Mosolyodtam el. Diana csendben maradt arca tal�n m�r az�ta ink�bb hasonl�tott egy paradicsomra.
- Istenem, j�jjetek m�r �ssze. Komolyan, mintha egy szappanorep�t n�zn�k nap mint nap a t�v�ben. - Fontam �ssze karjaimat mellkasom el�tt. Szavaimat term�szetesen halkabbra vettem, hogy az�rt a f�n�k�nk legal�bb a nagy r�sz�t ne nagyon hallja meg. Persze ezek a mondatok egy�ltal�n nem akartak b�nt�ak lenni, s�t �n mindig is seg�t�k�sz voltam. Legyen is sz� szerelemr�l ha m�r az eny�m olyan rem�nytelennek is t�nik. Nem sokkal k�s�bb fels�hajtottam, mivel a l�ny m�r nem tudott mit tenni zavar�ban.
- Ah, annyira irigyellek titeket. B�rcsak ennyire egyszer� lenne nekem is Cameronn�l. - Nevettem fel halkan.
- Ugyan m�r, biztosan siker�lni fog elmondani neki mit �rzel. - Sz�lalt meg v�g�l Diana. Elmosolyogtam v�lasz�n majd egy apr�t b�llintottam miut�n hozz� tettem. - Legyen �gy, ahogy mondod.
Nemsok�ra m�r megsz�lalt egy m�ly hang a l�ny sz�m�ra. - Indulhatunk? - Nobu feljaj�nlotta neki, hogy haza viszi az es�s id� miatt. Diana csak b�lintott egyet amikor pedig fel�llt egy b�ztat� kaccsint�ssal b�cs�ztam el t�le.
- Sziasztok, azt�n vigy�zzatok egym�sra. - Emeltem fel kezeimet, hogy heves integet�sbe kezdjek. Szinte f�lig �r� mosollyal figyeltem �ket, ahogyan kil�pnek az ajt�n miut�n m�r elk�sz�nt�nk egym�st�l. Pillanatok alatt m�ris k�rbe�lelt a csend, �s a mag�ny. Persze ez nem az a fajta mag�ny volt, amibe az ember egy id� ut�n belef�sul. Ink�bb az a fajta amire jelenleg sz�ks�gem volt, hogy elmerengjek az eddig rem�nytelennek t�n� v�gyaim miatt. Nem sokkal k�s�bb meg is pillantottam �ket az ablakon kereszt�l. Nobu egyik kez�ben az eserny� volt a m�sikkal pedig Diana v�ll�t fogta, hogy m�g v�letlen�l se �zzon el. Elvigyorogtam a l�tv�nyukon.
- T�nyleg egy szappanopera. - Jegyeztem meg halkan m�g r�k�ny�k�lve egyik kezemmel az asztalra amivel a fejemet t�masztottam figyeltem �ket, m�g Nobu el nem hajt az aut�val.

Cameron Barnes - 

 

 

Lance Morris - 

 

 

Damien Ainsworth -

 

 

Sean Graves -

 

 

Shinobu Ikeda -

 

 

Diana Ayoki - 

 

 

Kyoko Ikeda -

 

 

Nem lehetett m�st hallani csak is az es� hangj�t ahogyan az szinte m�r kopog az ablakon. Behunytam szememet, hogy egy pillanatra m�sra tereljem a gondolataim. �m ez nem nagyon siker�lt hiszen folyamatosan j�rt az agyam a kor�bbi probl�m�mon. M�s azt gondoln�, hogy csak is magammal t�r�d�k �s foglalkozok pedig ez k�zel sincs �gy. A szerelmi �letem mindig is egy nagy kudarc volt. Mintha maga az Isten �tkozott meg volna eg�sz �letemben, hogy m�g v�letlen�l sem tal�ljak meg magamnak a szerelmet. Csal�d�sok-csal�d�s h�t�n, h�tlen f�rfiak �s m�g sorolhatn�m. Mindig bele estem abba a hib�ba, hogy hamar szerelembe tudtam esni. Hiszen most is ez volt a helyzet. S�t azt sem tudom, hogy hogyan t�rt�nt. 
Felriadtam amikor hirtelen kopog�st hallottam meg az �vegen kereszt�l. Annyira elvoltam magam saj�t kis vil�g�ban, hogy nem csak v�ratlanul �rt, de megis ijedtem. Agg�dalomra viszont semmi okom nem volt. Damien volt az aki mosolyogva integetett egy eserny�t tartva. Tal�n nem lenne meglep� sz�motokra, ha azt mondan�m, hogy nem Damienre sz�m�tottam hirtelen hanem Cameronra. M�r volt egy pillanatnyi rem�nyem ami hamar tova is sz�llt. Cam nem j�nne ide miattam hiszen nem is tart engem t�bbnek. R�pillantottam a k�v�z� fal�n l�v� �r�ra. M�r el�g k�s� volt �gy hogy ideje volt m�r elindulni.
- Szia Vir�gsz�lam. - K�sz�nt�tt sz�les mosollyal Dam amikor m�r bez�rtam a k�v�z� ajtaj�t. P�r pillanatig nem sz�laltam meg. Lassan fel� fordultam majd egyet gondolva hirtelen a mellkas�n �rtem a f�rfit egy enyhe �t�ssel. 
- Mi�rt nem Cameron j�tt ide? Legal�bb seg�thett�l volna. Ennyire neh�z r�besz�lni, hogy keresse a t�rsas�gom? - A jelen helyzetben igen lenne r�gt�n a v�lasz. Persze tudja j�l Dam, hogy hogyan is szoktam viselkedni vele. Nem vette egy�ltal�n mag�ra ink�bb csak enyh�n felnevetett mondataimra.
- Sajn�lom, hogy �lland�an csal�d�st okozok. - Sz�lalt meg mosolyogva. 
- H�t nem is tudom, hogy megbocs�ssak-e. - Emeltem kezeimet csip�mre mialatt fejemet is oldalra ford�tottam. Megj�tszva magam mint aki bevan s�rt�dve. Err�l sz� sem volt hiszen Damien nagyon j� bar�tomm� v�lt ami�ta bel�pett a band�ba �s megismerhettem �t is. Azt nem tudom m�r pontosan miokb�l ker�lt�nk a bar�ts�g miatt ennyire k�zel egym�shoz de tal�n legink�bb az�rt, mert hasonl� m�lttal rendelkezt�nk aminek f�t�m�ja a csal�d�sok voltak. Persze � j�val csendesebb szem�ly de ez nem is volt probl�ma hiszen mindig is hamar megtal�ltuk a hangot. Az�ta meg m�r mindkett�nk sz�m�that a m�sikra. Tal�n nem v�letlen, hogy olykor t�nyleg egy szappanorep�ban �rzem magam. Diana �s Nobu esete is ezt v�ltotta ki bel�lem. De �ket im�dom szemmel tartani ahogy sz�pen lassan alakulnak k�zt�k a dolgok. 
- Ez ut�n biztosan elnyerem a bocs�natodat. - Sz�lalt meg v�g�l Dam mik�zben a zseb�ben el�kotort egy koncert jegyet ami a v�rosban lesz p�r nap m�lva ahol fell�pnek. Fel is mutatta nekem am�g �n �rtetlen�l pillantottam r�, hogy m�g is mir�l besz�lhet. De amikor megpillantottam a jegyet egyb�l felcsillant a szemem �s mint egy 5 �ves kis gyerek aki nagyon �r�l egy csomag cukork�nak �r�m�mben ugr�lni kezdtem. A mosoly egyb�l ott �keskedett arcomon s�t f�lig �r� vigyorral �jjongtam. Kicsit sem n�zhettek h�ly�nek az arra j�rk�l� emberek de ez volt a legkevesebb ami �rdekelt. R�gt�n ki is kaptam a kez�b�l a jegyet �s egy nagy �lel�ssel jutalmaztam meg.
- �risten k�sz�n�m, k�sz�n�m el sem tudom hinni. - Engedtem el v�g�l, hogy jobban szem�gyre vehessem a jegyet amit m�r a markomban tarthattam. Ism�t ugr�ndozni kezdtem hiszen csak most jutott el a tudat, hogy ism�t l�thatom �ket j�tszani r�ad�sul Cameront is figyelhetem mik�zben ott tombolhatok az els� sorban.
Damien elmosolyodott csak majd megsz�lalt: - Cameron k�ldi nagy szeretettel. K�rte, hogy adjam �t neked a jegyet. Sz�vesen megtette volna � is de azt mondta, hogy s�rg�s dolga van �gy nem tudott j�nni. - Kezdett bele a magyar�zkod�sba. Azonnal minden leveg�m elakadt �s mintha egy pillanatra meg�llt volna az id�. Ha most t�nyleg Cameron �llna el�ttem nem csak hogy sz�hoz sem jutn�k de m�g a sz�ver�sem is kihagyna p�r �temet. R�pillantottam a fi�ra mert nem akartam elhinni, hogy t�nyleg ide j�tt volna f�leg azt, hogy � maga k�ldte a koncertjegyet. Kellet n�h�ny perc am�g �szbekaptam �s p�r pislog�s ut�n siker�lt v�gre megsz�lalnom.
- T�nyleg � k�ldte... nekem? - Hab�r siker�lt kimondani ezt a p�r sz�t m�g is �gy t�nt, hogy szinte alig lehetett hallani a meglepetts�gt�l ami hirtelen �rt engem. Damien nem sz�lalt meg csak n�m�n mosolyogva b�lintott egyet. Val�ban igaz volt, hogy Cameron gondolt r�m. M�g a zuhog� es� is eltompult k�r�l�ttem �s minden hangos zaj ami k�r�lvett minket. Biztos voltam benne, hogy ebben semmi olyan sz�nd�k nincsen puszta kedves gesztus az eg�sz. M�g is nekem sokat jelentett. Arr�l nem is besz�lve, hogy kiss� el�rz�keny�ltem ami ellen pr�b�ltam k�zdeni. M�g is, tal�n a boldogs�gt�l k�nny gy�lt a szememben.
Nem adhatom fel egyk�nnyen... van m�g rem�ny nem igaz?