Érezte ahogyan a vér lassan csordogál le homlokáról egy tompa még is enyhe ütés miatt amit támadója okozott egy fegyverrel. Egy pillanatra kezdte elveszíteni az eszméletét de még is próbált a jelenbe visszatérni. Hiszen tudta, ha elbukik senkit nem tud megmenteni. Myra a földön feküdt és nem látott mást csak a feketébe burkolódzó eget ami igazából fekete füst volt ahogyan őt körülvette a már lángokban álló falu. Körülötte nem csak csata kiáltások, hanem a fegyverek hangos összekoccanása volt hallható még is számára ez eltompult. Már csak annyira eszmélt fel szépen lassan, hogy a támadója éppen fölé magasodva karddal a kezében akar véget vetni Myra életének. A lány erre rögtön észbe kapott, hogy nemsokára szinte egy pillanat alatt a halállal nézhet farkas szemet. Így is a halál mindenhol körbeölelte. Holttestek hevertek mindenhol. Nem csak társai vesztek oda, hanem a fosztogatók egy része is. És ő végképp nem akart sorba állni. Élni akart, és nem akart mást minthogy ő és a számára fontos emberek életben maradjanak. Túl éljék ezt a hirtelen felindulásból elkövetett támadást és ezt az éjszakát.
Myra erőt véve magán még időben fordult el hasra fekve, hogy a támadást elkerülhesse. Nem volt ideje arra, hogy egy percre is megálljon hiszen minden egyes másodperc számított ilyenkor. Nem tudhatta melyik lesz az utolsó, melyik mér rá halálos csapást. Gyorsan felkapott a földről egy előtte heverő kardot majd azzal a férfi következő támadását kivédte viszont farkas szemet nézett a támadóval akinek szemében nem csak a gonoszságot látta, de az őrültség minden jelét is. Főleg amikor nevetésbe kezdett csak jobban beismerte igazát. Myra számára viszont erősebb volt a férfi hiszen minden erejét abba fektette bele, hogy az ő kardját a sajátjával távol tartsa. Majd hirtelen kitért előle, és egy gyors csapással a férfi életét vette. 
Myra szaggatottan vette a levegőt ezután, hiszen már kimerült volt. Ha kérdezné valaki nem tudná megmondani, hogy még is mióta harcol nem csak a saját életéért. Viszont nem sokkal később egy ismerős arcot pillantott meg. Egy férfi volt az, akit egyik barátjának nevezhetett. Még az sem tűnt fel neki, ahogyan a férfi kezei megérintették az arcát, hogy jobban szemügyre vegye a lányt. Próbált a férfi kommunikálni vele a lány még is csak később eszmélt fel mit is akarhat tőle barátja. Nemsokára újra megszólalt.
- Edea, hallasz engem? Válaszolj már kérlek. - Erősködött tovább a férfi.
- Túl sokat beszélsz. - Tört ki belőle kissé szaggatottan a szavak de legalább egy tömör mondatot kitudott bökni. 
- Te vérzel. - Állapította meg később ahogyan jobban szemügyre vette nincs-e más baja Myranak.
- Nem mondod? - Pillantott barátjára.
- El kell látni téged. Elviszlek a menedékbe. - Jelentette ki. Myra összeráncolta szemöldökeit majd férfi mellkasára téve kezeit szorosan újjai közé szorította a rajta lévő ruha anyagát.
- Kizárt, maradok harcolni. Nem hagyom őket cserben. - A lányban ott égett a harci ösztönei még ha meg is sérült egy kicsit, neki ez mit sem számított. 
- Edea neked most anyád mellett van a helyed. Üldözőbe vették de sikerült megmentenem. - Amint ezt kijelentette a férfi Myra szíve a torkában kezdett el dobogni a félelem pedig rögtön úrrá lett rajta. A falu beliek akik eltudtak menekülni a támadás elől mind a menedékbe mentek ahol jó mélyen az erdőben elmenekülhettek a külvilágtól. Ahogy a lány körbenézett mindenhol csak a pusztulás nyomait látta. Az égbolt ami az előbb fekete volt most vérvörössé vált számára. Talán csak azért mert mindenütt csak azt látott. Vér borította be testét is a harcok során. Ráadásul még annak melegét is érezhette hiszen a vérzés még nem állt el neki.
Habár Myra harcos volt, nem volt annak híve hogy öljön is. Viszont tudta, hogy képtelen megtenni ha küzdeni akar másokért és a saját életéért. Sokként érte, hogy a szeretett otthona elpusztult. Ahogy az sem tett jót, hogy vér borította be őt. Ezért ha újra meglátja a vért akár magán akár másokon rögtön leblokkol és újra rátörnek az érzések és azok a szörnyű emlékek. Olykor álmában is megjelenik pár emlékfoszlány. De sajnos sokszor gyötrik a hangok, sikolyok is amiket azon a napon folyamatosan hallott. Próbál ez ellen küzdeni és tenni is, ezért mindig is keresett valamit ami talán segíthet neki. Később rálelt a fotózásra amit a mai napig is szívesen csinál. 

Karmen Reid -  Amióta itt él a városban sosem fordult vele elő olyan, hogy valaki ennyire a nyomában akar lenni. Számára a magány az egyetlen társa, és egyáltalán nincs hozzászokva ahhoz, hogy valaki hirtelen felindulásból szinte a nyakán legyen. De Karmen még akkor is a közelében van, amikor nem kellene így nem csak hogy nem kívánja társaságát de egyáltalán nem tűri, hogy egy számára idegen személy a sarkában legyen és figyelje minden lépését. A nő megjósolta számára az elkövetkezendő biztos halált amiben Myra nem hisz hiszen a múltjából kifolyólag már nem egyszer nézett farkasszemet a kaszással.
Egyenlőre bánja, hogy betért hozzá de kitudja még milyen fordulatokat vehet a kapcsolatuk. Viszont biztos, hogy inkább a társaságát igyekszik elkerülni igen kevés sikerrel.

Fournemouth utcáit átvette a sötétség ahogyan a nap szépen lassan már nyugovóra tért. A kihalt utcán nem volt más hallható csak is a lány lélegzetvétele és léptei viszhangoztak amit még az utca másik oldaláról is tökéletesen lehetett hallani. Jelenleg útja céltalan volt talán még ő maga sem tudta, hogy merre tart. Az agya folyamatosan járt és nem hagyta nyugodni. Arra gondolt talán egy kis séta segíthet neki de ez most nem igazán jött össze a számára. Rossz érzése támadt amitől kissé megrémült de a félelmén igyekezett túl tenni. Talán paraoniás lenne? Vagy csak halucinál, és beképzel magának mindent? Habár hátra hagyta múltja egy részét ez könnyen lehetséges. A hangok a fejében könnyen megtudják őrjíteni az embert és Myra esetében sem lehetett ez másképp.
Még ha rögtön le is tagadja, hogy nem őrült meg legbelül úgy érzi, hogy lassan már nem marad meg semmi régi énjéből. Sosem kért segítséget senkitől mert mindig is megtudta oldani egyedül is a dolgait. Talán csak most van az, hogy kezd kissé kétségbe esni. Makacsság az egyik főjellemzője de egyben nagyon is kitartó. Nem hiába vált belőle remek harcos. Myra arcába később belekapott egy lágy szellő ami miatt megtorpant és hallgatózni kezdett nem-e éppen valaki támadást tervez ellene. Különös érzés fogta el őt és egyben furcsálta is a dolgot hiszen a szél azon az estén egyáltalán nem fújt. A következő fuvallatnál viszont halk suttogások is követték. Nem tudta a lány eldönteni, hogy ez most tényleg a valóság miatt történik vagy a hangok csak a képzelet szüleményei ismét. Néhány kósza falevelet hozott később magával ami egy üzlet felé sodorta őket. Tekintetével követte őket amíg azok egy kis üzlethez nem értek. Amint az épületre pillantott a suttogó hangok a fejében egyre erősebbek voltak. 
Egy olyan hely ahol az embereknek megjósolják a jövőt. Még sosem látott ilyet korábban a városban, amióta itt lakik. Egy lepukkant és elég veszélyes helyen lakik ő. Bár Forunemouthnál melyik az a hely ami nem veszélyes? Azt a keresetett amit a fotózásból szerez meg éppenhogy kitudja fizetni és nem rúgják ki onnan az útcára. Tisztában van vele, hogy ez hosszútávon nem lesz jó de igyekszik ellene tenni. 
Fogalma sem volt miért, de megindult az üzlet irányába. Ahogy pedig egyre közelebb lépett a hangok a fejében egyre csak erősödött már-már fülsüketitően hatott számára. Annyira felhúzta a dolog, hogy mérgében nyitotta ki az üzlet ajtaját amin még természetesen ott ékeskedett a nyitva felirat. Ahogyan kinyitotta az ajtót, a hangok rögtön alább hagytak. Mintha valaki egy pillanat alatt elüldözte őket. Csend telepedett fejében amit természetesen nem bánt de egyben meg is lepte őt. Az üzletben gyetyák adtak fényt és különböző tárgyak díszelegtek minden ami kellhet egy jósláshoz. Mondhatni kellemesen volt berendezve. Viszont nem látott senkit sem a helységben. De gondolta, hogy biztosan tudják hogy itt van. És gyanúja be is igazolódott amikor egy kellemes női hang szólalt meg pár pillanattal később amíg ő éppen a polcokat vette szemügyre. 
Egy fekete hajú nő állt előtte, akinek sötét aurája volt. Ám akadt még egy különös érzése ahogyan a nő szemeibe pillantott. Kissé megdobbant a szíve de még is azon volt, hogy minden érzelmet visszafolytson. 
Nem számítva arra, hogy milyen viszonya lesz a nővel szemben később.