Amara Eden Collins

18+
Halvány mosoly kúszott az arcára, Sebastain kijelentésén, miszerint majd Ő ledönti azokat a falakat. Már így is elég messzire jutott, ami azokat a falakat illette, már majdnem aggódni kezdett, hogy mi lesz ezek után, aztán rájött, hogy ki is valójában. Szóval valószínűleg meglesz így vagy úgy. A cél akkor sem változni, szóval nincs oka, hogy aggódjon.
Egy pillanatra visszagondolt arra az estére, amikor újfent egymás életét fenyegették. Nem volt szokása a múlton rágódni, vagy túl sok időt vesztegetni arra, hogy az elmúlt dolgokon gondolkozzon, de ennyit Ő is megengedhetett magának. Érdekes volt arra gondolni, hogy onnan egészen idáig jutottak. Őszintén szólva, legvadabb álmaiban sem gondolta volna.
Látta a meglepettséget Sebastian szemeiben, amikor az ölébe vetette magát. De hát mit van úgy oda? Ez az Ő autója, este van, alig van ember az utcákon, ráadásul sötétítettek az üvegek, szóval nincs mitől tartani.
Csodálkozva vonta fel a szemöldökét, amikor a férfi kijelentette, hogy neki jóval több kell annál, hogy megmentette az életét. Már így is annyi mindent adott neki, amit amúgy nem tenne. De hát ilyen ez, ahogy Sebastian, Ő is többet akart.
- Telhetetlen vagy. – jegyezte meg, mégsem hagyhatta annyiban a követelését. De ez már nem sokat számított, mert elvesztek egymás csókjaiban, egymás kényeztetésében.
A férfi mosolya talán egy kissé felbátorította, de ez mit sem változtatott a tényen, hogy nem szerette, ha megpróbálják birtokolni. Igazából itt nem is a próbálkozással volt a probléma, azt nem szerette, ha birtokolják. Ez általában fordítva szokott lenni. Habár az talán egy kicsit megnyugtató volt, hogy Sebastian ugyan úgy kimondta. De nem vesztegette tovább az időt.
Elégedettséggel töltötték el a férfi jóleső morgásai, sóhajai. Sebastian ajkaiba harapott ahogy a férfi a derekánál fogva mozgatta. Találkozott a tekintetük, ami tele volt szenvedéllyel, szinte pár perzselte. Újra megcsókolta, egyre hevesebben, már ha ez egyáltalán lehetséges volt. Egyik kezével felsőtestét simogatta, miközben ajkai újfent a nyakára tévedtek végig szántva lüktető erein. Másik kezével finoman egyhelyben tartotta a fejét, hogy aztán hegyes fogait hirtelen mélyessze bele a férfi nyakába csak, hogy újra megkóstolhassa. De hamar elengedte, ajkairól vér csorgott le az állára.
Hirtelen felült, már amennyire az autó magassága engedte, kezeivel a tetőn támaszkodott meg, így folytatva tovább. Sebastianra hagyta, hogy felül-e hozzá vagy sem, mindegy volt, így vagy úgy, de Amara élvezte a helyzetet. Aranyló szemekkel pillantott rá. – De én is nehezen tudok betelni veled. – kacsintott kihívóan a férfire, utalva itt a vérére és a személyére, de direkt ilyen kétértelműen fejezte ki magát, hogy ha lehet, akkor még jobban feltüzelje.

| Alberta Berlin | Paint It Black | Credit: Venus |

Amara Eden Collins

Egy huncut félmosolyra húzta a száját a férfi megjegyzésére. Majd szemforgatva inkább elindult a lakás irányába, ahelyett, hogy kommentálta volna a megjegyzését, miszerint hiányzott neki a vadász. Ha jobban belegondolt valóban volt benne valami ilyesmi érzés de akárhogy is nézzük, nem igazán tetszett neki és különben sem valotta volna be, még magának is csak igen nehezen.
Miután Sebastian kiszolgálta magát egy percig sem kertelve szegezte neki a kérdést, ami nyomasztotta. Látta, hogy le sem veszi róla a szemét, hogy a reakcióit figyeli, hogy mégis milyen hatással lesz rá eme név. De mivel ezzel kapcsolatban semmi titkolnivalója nem volt, így hát arcvonásaira sem figyelt úgy igazán. Meglepett ugyan nem volt, hiszen tudta, hogy a bukott itt van, vagyis a városban, mindig figyelve, de ha őszinte akart lenni, akkor már úgy hozzászokott, hogy néha meg is feledkezett róla, hiszen sosem állt az útjába.
- Ahhoz nagyon ért. - nyugtázta egy apró vállvonással. - Ebben a városban szinte mindenki valamilyen játékot játszik. - mondta kicsit közömbösen, habár tisztában volt azzal, hogy ezt a vadász is jól tudja.
Kíváncsi tekintettel fürkészte tovább a férfit, hiszen tudta, hogy itt még nincs vége a történetnek.
- Persze, ezt már többször is a tudtomra adtad. - helyeselt egy félmosoly kíséretében. - De azt is kénytelen leszel elfogadni akkor, hogy olykor betoppannak váratlan vendégek. - tette még hozzá.
Csak egy mosollyal nyugtázta Sebastian kirohanását miközben karba fonta a kezeit. Majd hagyta, hogy a férfi közelebb húzza magához. Kissé hátra billentette a fejét csak, hogy több teret adjon a csókjának. Kellemes bizsergető érzés futott végig rajta. Elképzelte, hogy ha a férfi helyében lenne, akkor az a csók valószínüleg kicsit véresebben végződne.
- Azért nem árt ha figyelsz… - figyelmeztette egy huncut mosollyal, miközben keze a férfi nyakára siklott és hegyes körmével enyhén megkarcolta. De arra azért ügyelt, hogy a vére ne serkenjen ki.
- Pedig elég logikus következtetés. - vonta meg a vállát. Hiszen ennél kézenfekvőbb nem is lehetett volna. Ha eleinte tartott is attól, hogy a vadász átverheti és megölheti, ez a gondolat mostanra sokat fakult. Főleg mert Sebastian túl őszinte volt az érzelmeit illetően, és nem mellesleg a gondolatolvasás is sokat segített.
Sebastian kérdésére meglepetten vonta fel a szemöldökét, miközben huncut mosolyra húzta a száját.
- Oh nahát, csak nem féltékeny valaki? - kérdezte incselkedve.
- De hiszen erre a válasz egyértelmű, annyira szeret, hogy bármi áron meg akar védeni engem. - válaszolta, de továbbra em adta a tudtára, hogy nem egy exről van szó, habár a válasza abszolút igaz volt. De egyelőre úgy volt, hogy eljátszadozik egy kicsit, hiszen olyan vicces volt látni a vadász arcán azt az apró bizonytalanságot, amit leplezni próbált.
- De hát ez csak nem jelenthet problémát. - tette még hozzá ártatlanul.

| Alberta Berlin | Paint It Black | Credit: Venus |

Amara Eden Collins
 

Szóval ide jön a reag, de, hogy legyen mivel kitölteni, gyors leírom, mi hol található, hátha valaki kedvet kap az egyedi reag kódhoz. :D Az első: A fenti nagy kép minden esetben 440px széles lesz, ha szélesebbet teszel be, úgy értelem szerűen két oldalról vág belőle annyit, hogy 440px széles legyen. A magassága lehet változó, de saját meglátásaim szerint, minél alacsonyabb, annál jobban néz ki. A második: Az idézet betűtípusa és színe is változtatható a második sorban, azonban a betűtípust csak akkor fogadja el, ha berakod hozzá legalulra a google fontról vagy akárhonnan szedett típust. De az oldalon lévőket is lehet használni ('Stylish', sans-serif, 'Kanit', sans-serif, 'Montserrat', sans-serif, 'Josefin Sans', sans-serif, 'Quicksand', sans-serif). Ha az idézet és nagy kép közti helyecske nem klappol (mert a magasság változtatásával, ez is változik), úgy a padding-top résznél tudtok állítani rajta. Minél többet írtok oda, annál

| Alberta Berlin | Paint It Black | Credit: Venus |

Amara Eden Collins

Szóval ide jön a reag, de, hogy legyen mivel kitölteni, gyors leírom, mi hol található, hátha valaki kedvet kap az egyedi reag kódhoz. :D Az első: A fenti nagy kép minden esetben 440px széles lesz, ha szélesebbet teszel be, úgy értelem szerűen két oldalról vág belőle annyit, hogy 440px széles legyen. A magassága lehet változó, de saját meglátásaim szerint, minél alacsonyabb, annál jobban néz ki. A második: Az idézet betűtípusa és színe is változtatható a második sorban, azonban a betűtípust csak akkor fogadja el, ha berakod hozzá legalulra a google fontról vagy akárhonnan szedett típust. De az oldalon lévőket is lehet használni ('Stylish', sans-serif, 'Kanit', sans-serif, 'Montserrat', sans-serif, 'Josefin Sans', sans-serif, 'Quicksand', sans-serif). Ha az idézet és nagy kép közti helyecske nem klappol (mert a magasság változtatásával, ez is változik), úgy a padding-top résznél tudtok állítani rajta. Minél többet írtok oda, annál lejjebb fogja nyomni az idézetet.
- A párbeszédeket sem kötelező ám vastagra szedett betűkkel írni, át is színezheted őket. - maga a szöveg alapszínét is megtudod változtatni a kódnézet idézet alatti részében. Itt is lehet betűtípust váltani, bár arra érdemes ügyelni, hogy nem mind tud azonosulni a magyar abc-vel.

| Alberta Berlin | Paint it Black | Credit: Venus |

Amara The Siren

- Ez nem olyasmi, amit csak úgy vissza lehet utasítani. – válaszoltam sejtelmesen, miközben mellkasára simítottam a kezem. Mert valóban nem az a helyzet volt ez, amit el lehet utasítani. Egy rejtélyes illető a rejtélyes elvarázsolt kastélyával, aki minden évben ezen az átkozott napon party-t rendez. Senki sem tudta, hogy kicsoda Ő, vagy, hogy micsoda, hogy hogy lehet ilyen varázsereje. Pedig bármiben lemertem volna fogadni, hogy ott van a kastélyban, hol máshol lenne, de az a fránya varázslat, egyszerűen eltompított minden olyan érzéket, amire szükség lehetett volna, hogy megtalálja bárki is.
Sebastian kérdésen csak felkuncogtam, hogy készen állok-e. Igazából mindegy is volt a válasz, már itt voltunk, és amúgy sem fordíthattunk hátat ennek az egésznek. Nem is akartam, ami azt illeti. Szóval csak bólintottam.
Egy szó nélkül fogadtam el Sebastiantól a bort, sokkal inkább azzal voltam elfoglalva, hogy Dariust figyeljem, aki elindult az emeltre. Rosszalló pillantásaimmal szinte lyukat égettem a hátába, miközben oda sem figyelve kortyoltam egyet a bornak vélt folyadékból. Meglepetten kaptam Sebastianra a tekintetem figyelve ahogy Ő is iszik a sajátjából, mert ami az enyémben volt az egyértelműen vér volt, de az övé nem. – Azt meghiszem. – helyeseltem kissé elgondolkodva. Ismét visszapillantottam a lépcsőre, de Dariusnak már hűlt helye volt. Legszívesebben követtem volna, hogy mégis mit csinál, hogy ne merészeljen kihagyni a házigazda felkutatásából, mégsem mentem utána.
- Nem rossz, csak idegesítő. – fejtettem ki én is a véleményem a hellyel kapcsolatban, kissé frusztráltan. Vettem egy nagy levegőt és rendeztem a vonásaimat. Nem a rengeteg ember előtt fogom majd azt mutatni, hogy bizonytalan vagyok ezzel a hellyel kapcsolatban, oh nem.
Hogy kit szeretnék köszönteni? Elgondolkodtam ezen a kérdésen. Az őszinte válasz talán az lett volna, hogy a házigazdát, de ez nyilvánvalóan a lehetetlennel volt határos. Tekintetem megakadt egy férfin, aki szintén engem figyelt, akivel már találkoztam, aki nem keltett bennem éppen jó benyomást, de hogy miért, azt már nem tudtam volna megmondani. Tekintetem kissé összeszűkült, de a „szemezgetésünket” megzavarta a párja. Akkor bevillant, hiszen én változtattam át azt a srácot, valószínűleg ez lehet a konfliktus oka, de micsoda Ő? Visszafordítottam tekintetem Sebastianra, végigsimítottam a karján, amit a kerekamra helyezett.
- Inkább csak nézzünk körbe. – javasoltam. Elnézve, hogy milyen sokan voltunk, feltételeztem, hogy már mindenki megérkezett. Lopva a bejárati ajtó felé tekintettem, amit lemertem volna fogadni, hogy reggelik nem nyílik ki újra. A kezemben szorongatott pohárra néztem, kiittam a tartalmát, az üres poharat pedig a legközelebbi asztalra tettem. Kiráz a hideg ettől a helytől. – futott végig a gondolataimon. – Hogy tetszik ez a zűrzavar? – kérdeztem, habár talán ez számára kevésbé zavaros. De biztos voltam abban, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit zavar, hogy tulajdonképpen lekapcsolták az érzékeit. Közben elindultam az emberek között, hogy kicsit jobban felfedezzük a helyet. Nem kellett sok, hogy azt vegyem észre, hogy valaki épp mindenkit felborogatva jobbra-balra botladozik. Szememet forgatva haladtam tovább, gondosan kikerülve az eseményeket. Még csak az hiányzik, hogy az est hátralevő részét vörösborral, vagy esetleg vérrel leöntött ruhában töltsem. Persze a vér talán kevésbé zavart volna, de lássuk be, azért nem szívesen flangál az ember csurom véresen egész éjjel, még akkor sem, ha vámpírból van. Bár ahogy az előbb láthattuk, vannak kivételek. Lopva újra a lépcső felé pillantottam, ahol Dariusék eltűntek. És még alig kezdődött el az este.

| Alberta Berlin | Paint it Black | Credit: Venus |