Aaron Watcher

Felhúzta szemöldökét Sebastian kijelentésén, miszerint nem kéne becézgetnie. Hát neki aztán senki ne mondja meg, hogy mit csináljon, az az időszak már nagyon régen elmúlt, és be kell, hogy lássa, akkor sem volt éppenséggel szófogadó, szóval nem most fogja ezt elkezdeni, főleg nem egy embernek, főleg nem neki.
- Nyugodtan úgy hívlak ahogy akarlak. – jelentette ki hanyag nemtörődömséggel. Követte Sebastian tekintetét. Látva, hogy elmereng a történteken csak félmosolyra húzta a száját, kicsit erősebben fújta ki a levegőt. Habár nem tudta, hogy min gondolkodhat, de annyira azért nem érdekelte, hogy rá is kérdezzen, mégis mi olyan rohadt érdekes. De válaszaival csak sikerült visszarángatnia a valóságba.
- És ezzel tisztában is vagyok… - tudta le ennyivel. Persze, hogy nem hallgatott senkire. Miért is tette volna? Eddig mindig mindent egyedül ért el, senkire nem volt szüksége, ami persze elismerésre méltó, de azt nehezen tudta elképzelni, hogy valóban nem is vágyik senkire, hogy mellette legyen. Hiszen mindig azt a látszatott keltette, hogy nem csak, hogy nincs szüksége senkire, de nem is kell neki senki. És most itt állt szemben ezzel a valakivel, akit mégis csak befogadott az életébe.
- Igen, pont egy magamfajta. – forgatta meg kissé a szemeit. Kezdett kicsit lefáradni.
- Ne aggódj, tudom jól, hogy éppenséggel jó kezekben van. – mondta elégedett mosolyra húzva a száját. Ha azt gondolja, hogy ennyire amatőr, akkor tévúton jár. Nem ma kezdte a szakmáját, sem azt, aminek született ugyebár és a földit sem, szóval bőven volt ideje, hogy mindent tökéletesre fejlesszen.
- Nincs szükség arra, hogy végig hallgasson. – vonta meg a vállát – Ahogy mondtam, idővel rá fog majd jönni. -   ismételte meg előző mondatát. Ennél többet nem is kellett, hogy mondjon.
- Igazad van. Abszolút nincs probléma azzal, hogy ember vagy, legalább mindig kéznél van neki egy kis friss vér. – ültette a bogarat a fülébe a maga lenéző stílusában. És ha jobban belegondolt ebbe a szituációba, akkor végül is igaza volt.
- Vagy inkább csak a véredhez. – vonta meg a vállát egy pillanatra a földet fixírozva, majd jelentőségteljes pillantást vetett a férfire. Egy vámpírnál végül is sosem lehet tudni, főleg, ha ember vagy nem igaz?
Halkan felkuncogott Sebastian kijelentésén, de ez amolyan ingerült kacaj volt. Még van bőr a képén.
- Tudod, egy Őrangyalnak az a feladata, hogy megóvja, védencét, bármi áron. És ezen van a hangsúly, hogy bármi áron, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy többé nem térhet vissza… - magyarázta talán egy kicsit elmélyültebben, mint ahogy azt Sebastian megérdemelte volna véleménye szerint. De hát ügye ez mit sem számított. Ami volt, az elmúlt, és ezen már senki és semmi nem tudott változtatni.
Hallva a sportautó közeledését, rögtön tudta, hogy Eden az. Nagyot sóhajtott.
- Ajánlom is. – tette hozzá párat hátra lépve, hogy kikerüljön a fényszórók sugarából.
- De azt hiszem, hogy inkább nem keresnélek. – utasította vissza Sebastian javaslatát kissé gorombán. Azzal kitárta fekete szárnyait és mint ha ott sem lett volna úgy tűnt el a sötét éjszakában.

| Jonathan Rhys Meyers | The Fallen, Azael | Credit: Venus |

Aaron Watcher

Szóval ide jön a reag, de, hogy legyen mivel kitölteni, gyors leírom, mi hol található, hátha valaki kedvet kap az egyedi reag kódhoz. :D Az első: A fenti nagy kép minden esetben 440px széles lesz, ha szélesebbet teszel be, úgy értelem szerűen két oldalról vág belőle annyit, hogy 440px széles legyen. A magassága lehet változó, de saját meglátásaim szerint, minél alacsonyabb, annál jobban néz ki. A második: Az idézet betűtípusa és színe is változtatható a második sorban, azonban a betűtípust csak akkor fogadja el, ha berakod hozzá legalulra a google fontról vagy akárhonnan szedett típust. De az oldalon lévőket is lehet használni ('Stylish', sans-serif, 'Kanit', sans-serif, 'Montserrat', sans-serif, 'Josefin Sans', sans-serif, 'Quicksand', sans-serif). Ha az idézet és nagy kép közti helyecske nem klappol (mert a magasság változtatásával, ez is változik), úgy a padding-top résznél tudtok állítani rajta. Minél többet írtok oda, annál lejjebb fogja nyomni az idézetet.
- A párbeszédeket sem kötelező ám vastagra szedett betűkkel írni, át is színezheted őket. - maga a szöveg alapszínét is megtudod változtatni a kódnézet idézet alatti részében. Itt is lehet betűtípust váltani, bár arra érdemes ügyelni, hogy nem mind tud azonosulni a magyar abc-vel. Illetve itt azt is megemlíteném, hogy a reag mögötti háttér színt is megtudod változtatni az első sorban. Bár azt tudnotok kell, hogy nem a pontos színkódot fogja mutatni (max a linkelt nagy kép mögött), mert van rajta egy nagyképet és reag hátterét körbe fogó kis halovány szín fedés is, amin a második sor legvégén találhattok, és tudtok rajta.

| Jonathan Rhys Meyers | The Fallen, Azael | Credit: Venus |

Aaron Watcher

Néha lepillantott a lány arcára és figyelte ahogy a tekintete a távolba réved, elgondolkodik a szavain, de aztán tekintete követte a lányét és Ő is a sima falat bámulta, majd elölről az egész. De a lány minden egyes rezdülését érzékelte, akkor is, amikor az ölében feküdt és akkor meg pláne, amikor arcukat csak pár centi választotta el.
Mosolya csak még szélesebb lett ahogy látta a lány zavart arcán a megvilágosodást. Az viszont meglepte amikor a lány a keze után kapott. És nem csak kapott, de el is kapta, torkából bizonytalan, de egyértelműen állati morgás tört fel. Felvont szemöldökkel nézett a lányra, aki maga sem tudta, hogy most mégis mi történt. Hiába próbálta takarni a pírt az arcán, a bukott így is látta azt, habár nem sokat törődött vele. Amilyen hirtelen kapta el a kezét olyan hirtelen eresztette is el, csak hogy leplezni próbálja szégyenét. De hát mégis miért szégyenkezik? Nem mintha tátott szájjal rontott volna neki. Ami pedig azt a furcsa hangot illette, nos hát Ő nem először hallott ilyet, de Evelyn esetében ugye teljesen más volt a helyzet, és az kétségtelen, hogy a hang nem volt épp barátságos, és az, hogy ez a saját torkából tört elő, talán még rémisztőbb lehetett. Igyekezett megértő lenni, de nagyon jól tudta, hogy erről jobb lesz, ha minél előbb leszokik a lány; legalábbis olyan szinten, hogy saját cselekedetei legalább saját megát ne érjék váratlanul.
- Igen. – válaszolta röviden, kissé összeráncolva a szemöldökét a lány előbbi cselekedete miatt – De jobb lesz, ha felé nem kapkodsz ilyen hévvel, mert biztos lehetsz benne, hogy Ő nem fog ilyen türelemmel viseltetni irántad. – tette még hozzá kissé komoran, de végül arcvonásai újra meglágyultak. Nem kellett emlékeztetnie magát, hogy egy újszülött vámpírral ül szemközt, ez a fajta viselkedés nem meglepő, csupán csak természetes.
De hamar túltette magát ezen a hirtelen jött kellemetlenségen, főleg mert gondolatait elterelte a bukott további mondandója, aki igyekezett tényleg úgy folytatni, mintha nem történt volna semmi.
- Mindenre és még annál is többre. – mondta határozottan. De Evelyn további kérdései, arckifejezése arra engedték következtetni, hogy fél attól, hogy elbukik; hogy nem lesz elég jó; hogy nem csak a bukástól fél, de magától a tanulástól is, azoktól a feladatoktól, ami rá vár. Aprót sóhajtott. Valóban, egy olyan vámpír volt most lelőtte, aki ezidáig csak egy törékeny ember volt, akinek érdemes mindentől is tartani, mert ha nem akkor törékeny élete csúfos véget érhet.
- Ne felejtsd el, hogy most már vámpír vagy. Koránt sem olyan törékeny, mint azelőtt, ha nem sikerül elsőre, akkor felállsz és újra próbálod. – jelentette ki határozottan, tényleg, mint valami szigorú apa. De a lány csak tovább mondta, minden bizonytalanságát megosztva Aaronnal. A lány ugyan nem nézett rá, de Ő folyamatosan az arcát kémlelte miközben beszélt. Vonásai kissé meggyötörtek voltak, egyértelműen látszott, hogy az élet nem volt kegyes hozzá. A lány egymást tördelő kezeire pillantott, majd némi tétovázás után egyik kezét rájuk fektette csak, hogy abbahagyja, hiszen nem volt miért idegeskednie, habár ezt ugye nem tudhatta. Szóval kezét a lányéra helyezte, majd az arcára pillantott, a tekintetét kereste, de megértette, hogy inkább leszegi lángoló tekintetét.
- Ez maga a horror. – nem akart hazudni, szóval a nyers igazságot mondta – Vámpírként mindig vér fog beteríteni. – eszébe sem jutott, hogy finomkodjon, pedig lehet, hogy nem ártott volna; de ez nem az ő asztala volt. – A hangok… - kezdett bele, majd elhalkult, elgondolkodott - … a hangok, amik azt mondják, hogy ölj, hogy ontsd ki a vérüket, idővel talán elhalkulnak, de ha nem, akkor is képes leszel őket irányítani, te fogsz a saját gondolataid ura lenni és nem a vérszomj… - …de ha nem így lesz, ha a vérszomj az uralma alá hajt, akkor én magam fogom végezni veled; tette hozzá csak gondolatban, miközben végigsimított a lány haján, arcán, majd keze újra az ölében pihent meg.

Evelyn tolakodó kérdésére másik kezét is visszahúzta, már nem pihentette a lányén, csak hogy ne tördelje a kezeit. Ismét hátradőlt a kanapén, nagyot sóhajtott és azon gondolkodott, hogy erre mégis mit válaszoljon. Semmi kedve nem volt a múltat felhánytorgatni, csak azért, hogy a lány valamelyest képe kerüljön, mert hát érthető okokból erről Collinsék sem szívesen beszéltek. A lányra sandított, csak hogy kíváncsi tekintetével találkozzon. Azt mérlegelte magában, hogy vajon mennyit szükséges Evelynnak tudnia mindebből, de végül arra jutott, hogy az amennyit tud éppen elég.
- Ami történt megtörtént. – rántott egyet a vállán és újra az üres plafont kezdte el bámulni – Nem tudunk rajta változtatni. Szóval a múltat jobb nem bolygatni, maradjon csak ott, ahol van; a múltban. – és ennyivel elintézettnek is tekintette ezt a kérdést.
De a lány csak tovább faggatózott. Összeráncolt szemöldökkel pillantott újra a lányra, karjait keresztbe fonta a mellkasán.
- Túl sok jelentőséget tulajdonítasz magadnak. – jegyezte meg kissé ellenségesen. Ez abszolút nem volt szép tőle, jól tudta, de egyszerűen csak kibukott belőle. A korábbi finom kedvessége minta nem is létezett volna. Neki is feltűnt, így hát kifújta a levegőt, ezzel ismét meglágyítva vonásait; miközben azzal nyugtatta vagy bíztatta? a lányt, hogy minden rendben lesz, holott ezt jómaga is tudta, hogy lutri, bármi lehet még ebből a helyzetből.
Egyelőre az a szerencséje, hogy fiatal vámpírként még nem tud a gondolataiban olvasni; mert ha tudna, akkor bizony az elmúlt pár órában volt pár megkérdőjelezhető gondolata. Eden mellett már réges-rég hozzászokott, hogy ne csak a szavaira, de a gondolataira is figyeljen, de Evelyn mellett ehhez még nem volt hozzászokva; de most ideje lesz.
Meglepetten pillantott a lányra, amikor az kijelentette, hogy mosolyoghatna többet. De elképedt arckifejezése ismét gyorsan meglágyult és halkan felkacagott.
- Ez jó. – mutatott a lányra még mindig nevetve, mintha az év viccét mesélték volna el neki éppen.

| Jonathan Rhys Meyers | The Fallen, Azael | Credit: Venus |

Aaron Watcher

Szóval ide jön a reag, de, hogy legyen mivel kitölteni, gyors leírom, mi hol található, hátha valaki kedvet kap az egyedi reag kódhoz. :D Az első: A fenti nagy kép minden esetben 440px széles lesz, ha szélesebbet teszel be, úgy értelem szerűen két oldalról vág belőle annyit, hogy 440px széles legyen. A magassága lehet változó, de saját meglátásaim szerint, minél alacsonyabb, annál jobban néz ki. A második: Az idézet betűtípusa és színe is változtatható a második sorban, azonban a betűtípust csak akkor fogadja el, ha berakod hozzá legalulra a google fontról vagy akárhonnan szedett típust. De az oldalon lévőket is lehet használni ('Stylish', sans-serif, 'Kanit', sans-serif, 'Montserrat', sans-serif, 'Josefin Sans', sans-serif, 'Quicksand', sans-serif). Ha az idézet és nagy kép közti helyecske nem klappol (mert a magasság változtatásával, ez is változik), úgy a padding-top résznél tudtok állítani rajta. Minél többet írtok oda, annál lejjebb fogja nyomni az idézetet.- A párbeszédeket sem kötelező ám vastagra szedett betűkkel írni, át is színezheted őket. - maga a szöveg alapszínét is megtudod változtatni a kódnézet idézet alatti részében. Itt is lehet betűtípust váltani, bár arra érdemes ügyelni, hogy nem mind tud azonosulni a magyar abc-vel. Illetve itt azt is megemlíteném, hogy a reag mögötti háttér színt is megtudod változtatni az első sorban. Bár azt tudnotok kell, hogy nem a pontos színkódot fogja mutatni (max a linkelt nagy kép mögött), mert van rajta egy nagyképet és reag hátterét körbe fogó kis halovány szín fedés is, amin a második sor legvégén találhattok, és tudtok rajta.

| Jonathan Rhys Meyers | The Fallen, Azael | Credit: Venus |